Miért és hogyan kezdtem írni Lucrezia Borgia életregényét? - 1

A történet egy antikváriumi látogatással kezdődött évekkel ezelőtt. Akkoriban Egerben csupán egy apró boltocska szolgált a használt könyvek árusítására. Készletét Miskolcról kapta, s az állomány talán havonta egyszer frissült. Elég volt hát minden fizetés után bemenni, amikor is egy óra alatt mindent végig lehetett nézni.

Egy alkalommal örömmel fedeztem fel egy olasz történész-írónő könyvét, akinek nevére Passuth László életrajzi regényei egyikéből emlékeztem. A forrásértékű, történelmi tanulmánynak is beillő mű olyan új adalékokkal is szolgált Lucrezia Borgia életéről, amelyeket az írónő fedezett fel elsőként a vatikáni levéltárban.

Végigolvasva a könyvet nyilvánvalóvá vált előttem, hogy Lucrezia Borgia évszázadokon át máig tartó megítélése teljességgel hibás, illetve igaztalan. Nemigen volt ő rosszabb, mint korának hasonló környezetben, gazdagságban élő nagyúri hölgye. Az tehát, hogy ez a nő méregkeverő boszorkány lett volna, nem igaz. Maria Bellonci könyve rádöbbentett erre. És ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy valami módon el kellene kezdeni a nagyközönség véleményének óvatos megváltoztatását, s ehhez legjobbnak ítéltem egy regényt.

De hát egy történész csak egy történész, mit mondanak vajon a többiek?  Kutatnom kell más forrásokat is.
Szerencsémre jó ismerősöm volt a Főegyházmegyei Könyvtár vezetője, aki amikor megtudta szándékomat, felajánlotta segítségét.

Írásaim

Mivel elég nagy munka lenne ide is bemásolgatnom apróbb írásaimat, ezért itt csupán egy linket helyezek el, ami arra a helyre mutat, ahová elég sok apró szösszenetemet elhelyeztem.
Ime a link:
http://nicola-irasai.8x.hu/

Itt talán az írással kapcsolatos terveimet, gondjaimat-bajaimat részletezném, már ha érdekel ez egyáltalán valakit.

Tapasztalatból tudom, hogy az író-embert sokszor "megtámadja" a tanácstalanság, olykor reménytelenség, esetenként az önbizalom hiánya, a jó-ez-amit-én-csinálok gondolat. Ilyen és ehhez hasonló esetekre gyógyír lehet mindaz, amit Kreatív írás c. e-book-omban elég alaposan, és remélve, hogy segíthetek eme nyavalyán, többek között kifejtettem.
Szolgáljon segítségül minden szépíró-palántának!

Elkészült Kreatív írás című e-book-om első kötete

Ahogy weboldalamon (http://www.kreativ-irasmuhely.gportal.hu/) írom, nem találtam meg a bölcsek kövét, ám több évtizedes tanulmányaim, tanári és írói tapasztalatom, kutatásaim és búvárkodásom, valamint az írás folyamatos gyakorlása, a kiadással, megjelentetéssel kapcsolatos tapasztalataim során olyan anyaghalmazhoz jutottam, ami sokak számára jelenthet segítséget.

Nos, ez indított arra, hogy megírjam a címben is szereplő e-könyvet, ami reményem szerint szakmai támogatást ad a kezdő, fiatal, szárnyaikat próbálgató íróknak. Gondolom, nem hátrány a benne itt-ott fellelhető marketing-szemlélet, ami a mai világban amúgy is elönt bennünket, és nem mellékesen hasznos lehet a szellem emberei számára is.

Az e-book persze főként a szakmával foglalkozik (szakmát írtam, mert hát ez is csak egy mesterség, ha mégoly intim és különleges is), annak személyi tulajdonságaival, követelményeivel együtt. A konkrét műhelymunkában is ad segítséget (főként a benne található gyakorlatokkal), bár azzal valójában a második kötetben kívánok foglalkozni.
Információt minderről a fent közölt weboldalon találhattok.

Most egyelőre hátra dőlök kis időre (megjutalmazom magam egy kis pihenéssel a nagy munka után), közzé teszem a jó hírt, és várom a reagálást. Aztán hajrá, nekiállok a második kötetnek.
Ha készen lesz, erről is hírt adok.

Derűre ború

A minap email-t kaptam egy kiadótól, melyben elnézést kérnek a kései válaszért, de most úgy néz ki, tárgyalhatunk egyik regényem kiadásáról. Mondanom sem kell, megörültem a jelentkezésüknek, különösen, hogy a kiadó igazgatója írta a levelet (cím, telefonszám mellékelve, és személyes kapcsolatfelvételt sürgetnek).

Gondoltam - mivel régebben elég sok kiadónak elküldtem ajánlatomat - azért utána nézek ennek a kiadónak, és rákerestem a neten. Rövidesen találtam is néhány fórumot, ahol többen is arról értekeztek, hogy ez a kiadó is amolyan Novum Verlag-szerű képződmény, azaz szinte magánkiadásként jelentetheti meg az ember az irományait. Ettől kissé lelombozódtam, de azért írtam egy válaszlevelet, melyben konkrétan rákérdeztem a kiadás körülményeire. A válasz még várat magára, de nem nagyon reménykedem.

(Hogy a kedves olvasó értse miről írok, a Novum Verlag-nál szinte bárki megjelentethet bármit, ha a kiadáshoz egyszeri hozzájárulásként fizet bizonyos összeget. Az összeg a millióhoz közelít. Amikor ezeknek megírtam, hogy a produktumért - ne is nevezzük alkotásnak, nehogy nagyképűnek higyjenek - én várok szerzői díjat, nem pedig én akarok fizetni, már nem is válaszoltak.)

Tudom, vannak jónéhányan, akik írogatnak az asztalfióknak, és minden vágyuk, hogy egyszer kezükbe foghassák saját nyomtatott, bekötött alkotásukat. Ennek a rétegnek lehet, hogy megéri a szellemi kielégülést az a jónéhány százezer forint. Nekik dolgoznak a magánkiadásokat készítő nyomdák, és az ilyesféle kiadók. Bizonyára valós igényt elégítenek ki, hiszen nálunk például az egy főre eső költő két fő, ahogy a különböző irodalmi fórumokat nézem. Ám én nem tartozom a fent említett körbe.

Régen sem volt könnyű egy irományt megjelentetni még akkor sem, ha az ember íráskészsége kifogástalan volt is. Jól jött egy patrónus, befutott író, aki szárnya alá vette a kezdő írót-költőt, és beajánlotta egy kiadóhoz. Nekem Passuth László - az idősebbek talán még emlékszenek rá - volt ez az ajánlóm, akivel találkozásaink alkalmával emlékezetes beszélgetéseket folytattunk, s végül atyai barátom lett. Lucrezia Borgia életregényemre ugyan azt mondta, "bastard műfaj", de azért szólt a Magvetőnél az érdekemben. Hogy a regény mégsem jelent meg, csak rajtam múlott. (Ugyanis jelentkezésemkor még csak az első két fejezete volt készen, és egy 20 íves történelmi regényt megírni nem egy-két hónap. Csak a forráskutatással egy évet töltöttem.)

Mindezek most újra eszembe jutottak, amikor úgy látszik ismét le kell mondanom e regény megjelenéséről. Vajha jönnének jobb idők!

Sokan megkeresnek

Régóta nem írtam ide, majdnem el is felejtettem ezt a blogot, pedig hát ugye az lenne a lényeg, hogy szinte napi gyakorisággal láttassam életem történéseit. Már itt a nyár, és bizony a március óta eltelt időben sok-sok munkám akadt a kertben. Kissé visszatart az is, hogy nem akarok grafománnak látszani, ám az kétségtelen, hogy a blogozáshoz kell némi hajlandóság a magamutogatásra.
A napjaim kezdetén az első, hogy lekérem az emileket, és ezek megválaszolása - a helyből töröltek kivételével - bele telik egy-két órámba.
Mivel kedvteléseim, hobbyjaim szép számmal akadnak, ezek kapcsán elég sokan megkeresnek, s ahogy illik segítek is mindenkinek. A zene-gyűjtés az egyik fő témám, és csak maga ez is elég sok időt igényel. Mivel többféle ágát gyűjtöm a zenének is (amerikai county, olasz és görög népzene, klasszikus zene, operazene, olasz tánczene) ezek keresgélése, letöltése, csere-beréje, CD-k összeállítása bizony időigényes.
Aztán ott vannak a közösségi oldalak, ahol mindezekhez partnereket keresek, egyeztetek, listákat cserélek, a Skype-n pedig pontosítunk, véleményt mondunk, kéréseket tolmácsolunk. Egyszóval elég nagy a forgalom.
Régi metszet- és festmény-reprodukcióimmal, az azokat bemutató webshoppal kapcsolatban is érkeznek kérések, kérdések, ezeket is kezelni kell.
Közben itt-ott várják az írásaimat is, és ezeket ugye valamikor meg kell írnom. A kiadóm is nyúz a készülő következő útikönyvvel kapcsolatban, de ennek írása, szerkesztése már az éjszakába nyúlik.
Valamikor azt gondoltam, hogy a nyugdíjas években már csak nézem ahogy "a fű nől", de kiderült, hogy többet kell dolgoznom, mint aktív koromban. Egyedüli előny, hogy az időmet magam osztom be.
És milyen jó ebéd után ledőlni a hűvös szobában egy órácskára!

Személyes bejegyzéseim erről-arról

Szándékom szerint ide a mindennapjaim történéseit, napi elfoglaltságaimat, kedvteléseimet, terveimet, örömeimet és bosszúságaimat jegyzem le. Nem tudom ugyan, hogy rajtam kívül kit érdekel majd ez, de hát az emberek szeretnek "kukucskálni", mások fejébe nézni. Még az is elképzelhető, hogy az itt leírandók alapján majd rokonlélekre (netán lelkekre) akadok. Sok szerencsét nekem ehhez!