Régóta nem írtam ide, majdnem el is felejtettem ezt a blogot, pedig hát ugye az lenne a lényeg, hogy szinte napi gyakorisággal láttassam életem történéseit. Már itt a nyár, és bizony a március óta eltelt időben sok-sok munkám akadt a kertben. Kissé visszatart az is, hogy nem akarok grafománnak látszani, ám az kétségtelen, hogy a blogozáshoz kell némi hajlandóság a magamutogatásra.
A napjaim kezdetén az első, hogy lekérem az emileket, és ezek megválaszolása - a helyből töröltek kivételével - bele telik egy-két órámba.
Mivel kedvteléseim, hobbyjaim szép számmal akadnak, ezek kapcsán elég sokan megkeresnek, s ahogy illik segítek is mindenkinek. A zene-gyűjtés az egyik fő témám, és csak maga ez is elég sok időt igényel. Mivel többféle ágát gyűjtöm a zenének is (amerikai county, olasz és görög népzene, klasszikus zene, operazene, olasz tánczene) ezek keresgélése, letöltése, csere-beréje, CD-k összeállítása bizony időigényes.
Aztán ott vannak a közösségi oldalak, ahol mindezekhez partnereket keresek, egyeztetek, listákat cserélek, a Skype-n pedig pontosítunk, véleményt mondunk, kéréseket tolmácsolunk. Egyszóval elég nagy a forgalom.
Régi metszet- és festmény-reprodukcióimmal, az azokat bemutató webshoppal kapcsolatban is érkeznek kérések, kérdések, ezeket is kezelni kell.
Közben itt-ott várják az írásaimat is, és ezeket ugye valamikor meg kell írnom. A kiadóm is nyúz a készülő következő útikönyvvel kapcsolatban, de ennek írása, szerkesztése már az éjszakába nyúlik.
Valamikor azt gondoltam, hogy a nyugdíjas években már csak nézem ahogy "a fű nől", de kiderült, hogy többet kell dolgoznom, mint aktív koromban. Egyedüli előny, hogy az időmet magam osztom be.
És milyen jó ebéd után ledőlni a hűvös szobában egy órácskára!
